Ezen a nyáron, július 2-7-ig Baskón a Zempléni Tájvédelmi körzet mellett, festői környezetben táboroztunk (összesen 47-en, két pedagógus: Deim Zsoltné és Balla Edit, valamint további egy felnőtt kísérővel). Az urbanizációs ártartalmakról távol, erdővel, réttel körülvéve kétszemélyes faházakban lakhattak a gyermekek. Ízelítőt nyertek a nyugodt, vidéki élet mindennapjaiból, megismerkedtek az alig 200 fős (zsák)falu lakóival.
A mi gyerekeink közötti összhang, a kölcsönös alkalmazkodás és segítőkészség szívet melengető érzéssel töltött el bennünket, hiszen együtt táborozott a 8-19 éves korosztály.
Tervezett programjainkat szinte maradéktalanul megvalósítottuk.
Mivel igen magas volt a buszköltségünk, már az oda- és visszautat is kihasználtuk egy-egy egész napos kirándulásra.
Az első napot Tiszaújvárosban strandolással kezdtünk, és csak délután érkeztünk a táborhelyre. Vacsora után a táborlakók a 7 km-re lévő szomszédos Simából indulva juttatták el a táborba a mi olimpiai lángunkat, mellyel meggyújtottuk a tábortüzet, és kicsik és nagyok együtt énekelték a tábori dalokat.
Vasárnap olimpiai napot tartottunk külső programadó segítségével a gyerekek számára újszerű sor és váltóversenyekkel. Elkészítettük a Hangyabanda-naplókat (mindenki beragasztgatta a képeket, okleveleket az elmúlt tanév szerepléseiről), valamint kézműves foglalkozás keretében szebbnél szebb álomfogókat készítettünk. Este a programot a mindig önfeledt derültséget hozó „Beugró” zárta, amiben már a kicsik kerültek előtérbe.
Hétfőn faluvetélkedő keretében ismerkedtek meg a gyerekek a falu nevezetességeivel, történelmével és a falu lakóival, akiknek segítettek is az otthoni, ház körüli munkákban. Nagy meglepetés volt számukra a kedves fogadtatás (itt – ott meg is vendégelték őket), és a közvetlen beszélgetések. Délután ’vérre menő’ számháborúban vettek részt a csapatok, majd (gyerek)filmes ismereteiket mérték össze egy Filmes kvíz keretében. Vacsora után órákon át játszották kicsik és nagyok a már 50 éve is kedvelt, megunhatatlannak tűnő tábori játékokat.
Kedden Vizsolyba és Boldogkőújvárára kirándultunk. Vizsolyban az eredeti helyszínen egy interaktív tárlatvezetés keretében ismerkedhettünk meg a vizsolyi biblia készítésének történelmi hátterével, a kialakulóban lévő korhű manufaktúrával, és nem utolsó sorban a gyerekek is nyomtathattak maguknak egy-egy oldalt az eredeti bibliából. A manufaktúra tulajdonosának magával ragadó szenvedélyes, drámapedagógiai elemektől sem mentes előadása biztos feledhetetlen marad.
Boldogkőújvárában az ólomkatona kiállítás és a „fegyvervásárlás” jelentette számukra a legnagyobb örömet. Délután Mire emlékszel vetélkedő kapcsán idéztük fel és mélyítettük el a nap során szerzett ismereteket, majd este „Rabszolgavásár” keretében tartottunk egyre nehezebb feladatokból álló szellemi vetélkedőt, melyhez a kicsik a már megszerzett zsetonjaikon vásárolhatták meg a nagyokat. Este a temető melletti elhagyott úton tartottuk az elmaradhatatlan Bátorságpróbát.
Szerdán Titoktúra akadályversenyt tartottunk, ahol a nagyok voltak az állomásfőnökök. Délután a csapatok az Egy perc és nyersz vetélkedő során bizonyíthatták ügyességüket. Szabadidejükben mindennap készültek a Ki mit tudra, valamint Budik Réka néptáncot tanított az érdeklődőknek. A hét során gyűjtött babjaikat a Babvásáron költhették el. A napot a Ki mit tuddal, a tábortűz melletti bizonyítványosztással, búcsúztatással és kedvenc játékainkkal zártuk.
Csütörtökön 10 órakor elindultunk hazafelé, de a napot Szerencsen töltöttük.
A Csokoládémanufaktúrában töltött „édes órák” különleges élményt jelentettek a gyerekeknek. A gyártás folyamatát filmen, a legkülönbözőbb csokoládékat majszolgatva követhették nyomon. Ezután fehér (munka)ruhába öltözötten elkészíthették saját tervezésű csokoládéjukat, amit természetesen magukkal is vihettek. Mindeközben elfogyaszthatatlan mennyiségű különleges bonbonválogatás várta őket az asztalokon. Teli hassal indultunk neki Szerencs várának, ahol a legizgalmasabbnak az egyedül álló képeslapgyűjtemény bizonyult.
A hét remek hangulatban telt, valamennyien csodás emlékekkel tértünk haza, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy én most már évek óta azzal vágok neki, hogy ez az utolsó táborom, a gyerekek pedig már a jövő évit tervezgetik.
2016. 08. 28.
Balla Edit és Deim Móni